Elnökségi tagunk, Vonházné Hayer Andrea az Épületgépész szaklap 2026/3-as számába írt szakcikket „Mivel éri meg fűteni 2026-ban? Költségek, megtérülés és a gázfűtés jövője címmel.”  Összefoglaltuk a cikk legfontosabb megállapításait.

A fűtési rendszer kiválasztásakor a két fűtőberendezés árán túl, teljes beruházási és üzemeltetési költséget, az épület adottságait és az elérhető energiatarifákat érdemes összevetni.

Egy átlagos, 100–120 négyzetméteres családi ház esetében egy levegő–víz hőszivattyús rendszer beruházása a tanulmány számításai szerint mintegy 2,6–4,3 millió forintba kerülhet. Ha ehhez villamoshálózat-bővítés is szükséges, a teljes költség akár 2,9–5,3 millió forintra emelkedhet.

Ezzel szemben egy kondenzációs gázkazánból, kéményből, telepítésből és használatimelegvíz-tartályból álló rendszer költsége körülbelül 1,1–2,1 millió forint. A hőszivattyú tehát induláskor akár két-háromszor drágább lehet, a beruházási ár azonban önmagában nem dönti el, melyik technológia gazdaságosabb hosszabb távon.

A számítás egy jól szigetelt családi háznál évi 15 500 kWh, fűtést és használati meleg víz előállítását együttesen tartalmazó hőigénnyel kalkulál. Egy korszerű levegő–víz hőszivattyú 3,0–3,5 közötti szezonális hatékonysága mellett ehhez hozzávetőleg 4430–5170 kWh villamos energia szükséges. Normál villamosenergia-tarifával a tanulmány évi mintegy 190–300 ezer forintos üzemeltetési költséget számol a hőszivattyúra. H tarifával ugyanakkor az éves költség a bemutatott példában körülbelül 102 ezer forintra csökkenhet, ami jelentősen javítja a hőszivattyú gazdaságosságát.

A kondenzációs gázkazán ugyanennek a hőigénynek a kielégítéséhez évente nagyjából 1600–1800 köbméter földgázt használhat fel. Ha a fogyasztás belefér a kedvezményes ársávba, az éves fűtési és melegvíz-költség a számítás szerint mintegy 170 ezer forint lehet. A kedvezményes mennyiség túllépése azonban jelentősen növelheti a kiadásokat, így részben piaci árral számolva a tanulmány már mintegy 300 ezer forintos éves költséget tart reálisnak.

A két rendszer közötti verseny ezért nagymértékben az energiaáraktól, a tarifáktól és az adott épület energiaigényétől függ.
Jó hőszigetelés és alacsony előremenő vízhőmérsékletű, például padlófűtéses rendszer esetén a hőszivattyú hatékonyabban és gazdaságosabban működhet. Meglévő, magas hőmérsékletű radiátoros fűtésnél viszont a hőszivattyúra való átállás nem egyszerű készülékcsere, hanem az egész fűtési rendszer átalakítását is igényelheti.

A tanulmány szerint a hőszivattyú többletberuházása kedvező esetben 6–10, átlagos körülmények között 10–15 év alatt térülhet meg. Ha azonban a gázfogyasztás végig a rezsicsökkentett sávban marad, miközben kedvezményes villamos tarifa nem érhető el, a hőszivattyú magasabb beruházási költsége akár meg sem térülhet.

Új építésű, jól szigetelt háznál, H tarifa alkalmazásával a hőszivattyú különösen kedvező választás lehet, míg rosszabb hőtechnikai állapotú épületnél vagy korlátozott villamos kapacitás esetén a kondenzációs gázkazán továbbra is gazdaságilag reális alternatíva.

A hazai lakásállomány jelentős része továbbra is földgázt használ, miközben a hőszivattyúk – különösen a levegő–levegő rendszerek – gyors terjedése azt jelzi, hogy a fűtési piac egyre sokszínűbbé válik. A tanulmány végkövetkeztetése szerint ezért nem általánosságban kell eldönteni, hogy a gázkazán vagy a hőszivattyú a jobb technológia: az adott épülethez, fogyasztási szokásokhoz és energiatarifákhoz legjobban illeszkedő rendszert kell választani, miközben a jövőben a hibrid, több energiaforrást használó és intelligensen szabályozott megoldások szerepe is növekedhet.

A cikk teljes terjedelmében itt olvasható: https://epuletgepesz.hu/2026/06/08/epuletgepesz-2026-3-junius/